|
A
csitári hegyek alatt
A csitári hegyek alatt
Régen leesett a ho,
Azt hallottam kisangyalom,
Véled estet el a ló,
Kitörted a kezedet, mivel ölesz engemetr?
Igy hát kedves kisangyalom nem lehetek a tied.
A multat s jövendőt!
Vissza
A
jó lovas katonának
A jó lovas katonának
de jól vagyon dolga: eszik, iszik
a sátorban, semire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet,
ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjön katonának,
aki ilyet szeret.
Paripájat megfogatja,
elmegyen dolgára. Csilog, vilog
a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet...
Ellenségre, nyereségre kimegyen probéra,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet...
Fel van irva és rajzolva harangos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet...
Vissza
Általmennék
én a Tiszán
Általmennék én a Tiszán ladikon,
ladikon, de ladikon. Ott lakik a
ott lakik a galambom, ott lakik a
galambom. Ott lakik a városban,
a harmadik utcában, Piros rózsa,
kék nefelejcs, ibolya virit az ablakában.
Általmennék én a Tiszán,
nem merek, nem merek, de nem merek,
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek,
Lovam hátán sejehaj
félrefordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.
Vissza
Elindultam
száp hazámból
Elindultam száp hazámból
Hires kis Magyarországbol, Visszanéztem,
Félutambul, szememből a könny kicsordult
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám,
Nézem a csillagos eget,
Sirok alatta eleget.
Jaj Istennem, rendelj szállást,
Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Ejjel nappal a sok sirást.
Vissza
Elmegyek,
elmegyek
Elmegyek, elmegyek
Hoszú Útra megyek. Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal,
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatam.
Fúdd el jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szivem búját.
Vissza
Esik az eső, ázik a heveder
Esik az eső ázik a heveder
Gyönge lábamat szorítja a kengyel
Bársony lekötő szorítja lovamat
Nehéz karabély nyomja a vállamat
Megjön a levél fekete pecséttel
Megjött a muszka száz ezer emberrel
Kétszáz agyúval áll a harc mezején
Így hát jó anyám el masírozok én.
Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.
Jön a kapitány piros pej paripán.
Kardja megvillan az egyik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.
Pajtás, ha látod folyni a véremet,
Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
Sírhat - ríhat már az édesanyja,
Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát a folyó ellövi;
Meg sem hal szegény, már el is temetik
Gábor Áron rézagyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tűzérek messze a harctérre
Nehéz a rézagyú kereke, felszántja a hegyet volgyet.
Édes rózsám Isten véled el kell vállnom tőled.
Véres a föld, magyar tűzér vérek folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnap után messze földre, hosszú útra kélek.
Vissza
Este
van már, késő este
Este van már, késö este,
Kilencet üt az óra,
Ez a kislány, barna kislány,
kiálott a kapuba.
Álom, álom, mért nem jössz,
mért nem jössz a kacsingató
szememre, Mindig az a barna,
Mindig az a csalfa legény jár az eszembe.
Vissza
Ez a barna kislány
Ez a barna kislány,
Kisírta már mind á két szemét
Sajnálja a régi volt szeretőjét.
Ugy sajnálja, hogy rá borul a vállára,
Katona babáját, földi boldogságát siratja.
Esik esö, esik,
Esik a kaszárnya falára.
Süvit a szél végig az udvarába,
Süvit a szél végig az udvarába.
Nem találtam rája, sötét éjszakába a babámra.
Vissza
Fekete gőzősnek galambom csattog a kereke
Fekete gőzősnek,galambom, csattog a kereke.
Azon visznek engem, galambom, messze idegenre.
Elviszik a magyar fiút idegen, hej, országba,
Hiába ír szerelmes levelet a kedves babája.
Vissza
Ha
felmegyek...
Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édes anyám szedi a virágokat
Vissza
Hej,
Jancsika
Hej, Jancsika
Mért nem nőtél nagyobra
Dunáról fúj a szél
Nőtél volna nagyobbra,
Letél volna katona
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél,
Ha Dunáról nem fújna,
Olzan hideg nem volna.
Dunáról fúj a szél.
Vissza
Jól
van dolga
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénat kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli fól a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
kesely lovam nyeritett a csatába,
Mellső lábát éles golyo taltálta.
Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,
Seegény lábam nem bir tovább tégedet.
Vissza
Két
szál pünködrózsa
Két szál pünkösdrozsa
Kihajlott az útra,
El akar hervadni,
Nincs, ki leszakitsa
Nem az ám a rózsa,
Ki a kertben nyilik,
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti
Nem szeretlek másért,
Két piros orcádért,
Szemed járásáert,
Szád mosolygásáért.
Vissza
Két Út van
Két út van előttem, melyiken induljak?
Ketto a szeretőm. melyiktől búcsúzak?
Szőkétől búcsúzom piros pünkösd napján,
Barnától, csalfától halálom oráján.
Vissza
Kis kút, kerekes kút
Kis kút, kerekes kút van az udvarunkban,
De szép barne kislány van a szomszédunkban,
Csalfa szemeimet ráse merrem vetni,
Fiatal az édesanyja, aszt is kell szeretni.
Ennek a kislánynak dombon van a háza,
Sudár jegenefa van az udvarába'.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a kis barna lánynak én leszek a párja.
Vissza
Mikor táborba indul a cserkésztiszt
Mikor táborba indul a cserkésztiszt
Mikor táborba indul a cserkésztiszt
Vagonokért futkároz a segédtiszt,
Sátort varr és csomagol az őrsvezető,
S aki semmit se csinál, a cserkész ő.
Mérföldeket gyalogol a cserkésztiszt,
Vele együtt bandukol a segédtiszt,
Biciklivel karikáz az őrsvezető,
S aki autón, taxin jár, a cserkész ő.
Eső alatt elázik a cserkésztiszt,
Vele együtt elázik a segédtiszt,
Eresz alatt bandukol az őrsvezető,
S aki esernyővel jár, a cserkész ő.
Nyers tejet reggelizik a cserkésztiszt,
Forralt tejjel beéri a segédtiszt,
Tejeskávét szopogat az őrsvezető,
Vissza
Réten,
réten
Réten, réten, sej, a gyulai réten,
Elvesztettem a zsebbevaló késem,
Késem után a karikagyuűrűmet,
Aszt salnálom, nem a régiszretőmet.
Vissza
Tiszán
innen, Dunán túl
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul.
Kis pejlova ki van kötve szűrkötéllel,
pakróc nélkóül, gazdástul.
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán van egy juhász nyájastul.
Ott főzik a jó paprikást,
Meg is eszik kis vellával, fakalánnyal, bográcsbol!
Tiszán innen, Dunán túl,
Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástul.
Mindig azon jűár az szemem,
Oda vágyok az én szivem párostul.
Vissza
Udvaromon aranyvályú arany kút
Udvaromon aranyvályú arany kút
Abból iszik arany kakas arany tyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
A szeretőm Kolozsváron katona
Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél, találja,
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok leány siratja a kedvesét.
|